A lovasok oldala!!

A ló fején leggyakrabban előforduló jegyek.


A ló lábán lévő fontosabb jegyek.


A lós színei.

A ló testrészei.

Lovakról!
Még nincs egészen kész!

a ló testfelépítése

ló csontváza:

A ló kialakulása:

A ló kialakulásának folyamatát brit paleontológusok kezdték el kutatni a 19. század második felében. Sir Richard Owen 1840-ben írt először egy London környékén talált, kövületben megmaradt lófajról, melynek a Hyracotherium nevet adta. A lelet körülbelül 55 millió éves volt. A kutatások a század közepén Észak-Amerikába tevődtek át. 1876-ban, az USA déli részén, egy eocén kori sziklában megtalálták a ló ma ismert legkorábbi ősét. Ez a korai előd körülbelül 55 millió évvel ezelőtt élt a Földön, és megtalálható volt az akkor még egybetartozó, összes mai kontinensen. Ez az első, körülbelül rókaméretű korai miniló az Eohippus nevet kapta a tudósoktól.

Eohippus

Az aprócska, körülbelül 35 cm magas, elsősorban lombokkal és cserjékkel táplálkozó élőlény még nem rendelkezett patákkal: az elülső lábain 4, míg a hátulsókon 3 ujja volt. Fejformája, testfelépítése és lábszerkezete leginkább egy rókáéhoz, farka pedig a mai sazmáréhoz hasonlítható. Az erdőkben élő barna, zebracsíkos Eohippus környezetébe illő színének köszönhette túlélését. A következő fejlettségi szinten lévő lóelődök, a Mesohippus és a Miohippus körülbelül 25-40 millió évvel ezelőtt, az oligocén és a miocén idején jelent meg.

Mesohippus

Miohippus

Ebben az időben az erdős és mocsaras vidékek egy részének helyét már füves területek vették át. A Mesohippus és a Miohippus két hasonló felépítésű ősló volt. Mind elülső, mind hátulsó lábaikon 3 ujj volt, de testtömegük nagy részét már a legnagyobb, középső ujj viselte. 25 millió évvel ezelőtt, a miocén korban az őserdők egy részének helyén szavanna és sztyepp alakult ki. Az ekkoriban élő állatok fogazata alkalmassá vált a fűfélék legelésére. Körülbelül 17 millió évvel ezelőtt, a késő miocén idején, Ésazk-Amerikában tűnt fel a Merychippus.

Merychippus

Ennek a körülbelül 90 cm magas minilónak a fogazata már egészen hasonló volt a mai lovakéhoz, így a keményebb, durvább füveket is meg tudta rágni. A Merychippus már egyetlen ujjon járt, bár a mellette lévő két ujj csökevénye még megvolt. Ez a kis ló már bizonyítottan csoportosan élt. A Pliohippus körülbell 6 millió évvel ezelőtt élt a Földön.

Pliohippus

Ez volt az első, egy lábujjal rendelkező, már ténylegesen patásnak nevezhető állat az evolúció folyamatában. A Pliohippus körülbelül 120 centiméteres marmagasságú volt, és az egész világon elterjedt, de mintegy 8000 évvel ezelőtt, márig ismeretlen okokból eltűnt Amerikából. Ezután az Újvilágba legközelebb az 1400-as évek végén, a spanyol hódítók segítségével jutottak a lovak. A ma élő ló, az Equus caballus körülbelül 1 millió évvel ezelőtt jelent meg a Földön.

Equus caballus

Ezek a lovak már mind pusztákon és sztyeppéken éltek. A korai zebracsíkok már csak a farukon és a végtagjaikon voltak fellelhetők, és egyre több ló szőrszíne alkalmazkodott az új környezethez: az egérszürke, fakó és világospej színek váltak általánossá ebben az időszakban.













A ló testének átalakulása:

A végtagok átalakulása az egyik legizgalmasabb változás a mai ló létrejöttének folyamatában. A több lábujjú Eohippus lábszerkezete a mocsaras, puha területeken való járást szolgálta. A földek keményebbé válásával, a szavannákon és sztyeppéken való vándorlás kezdetével azonban a lábujjak elcsökevényesedtek: ma lábanként mindössze egyetlen, a patává alakult középső ujj hordozza a ló teljes testtömegét. Az ősló, illetve a ló marmagassága körülbelül ötszörösére nőtt az elmúlt 60 millió év alatt. Az Eohippus csupán 35 cm magas volt, míg ma egy nagyméretű, fejlett lónál alig átlagon felüli érték a 170 centiméter, de még két méter feletti marmagasság is előfordul. Vajon mi okozhatta ezt a növekedést? A ló egyre nagyobb területeket járt be az évmilliók során, és a sebessége is megnőtt. A nagyobb testméret lehetővé tette a belső szervek, a keringési és légzési rendszer, valamint a mozgásszervek nagy teljesítményre való képességét, ezáltal a gyorsabb menekülést és a túlélést is. Érdekes a mai ló arckoponyájának és állkapcsának megnövekedése a korai ősökhöz képest, majd a felső őrlőfogak megjelenése. Mindezen változások a lombok fogyasztásáról a legelésre való átváltás következtében történtek. A ló nyaka ugyanennek a folyamatnak köszönhetően nyúlt meg, hisz így kényelmesen elérte a füvet. Szeme a fej két oldalára tolódott el, látótere megnőtt, és ezáltal könnyebben észrevette a közeledő ragadozókat. Ezzel együtt a binokuláris-azaz mindkét szem által észlelhető-látótere lecsökkent.

Alapszínek

Fekete
A ló fedőszőre testének minden pontján fekete, a lábain és a fején is. A fekete ló szemei is feketék. A lábak belső felülete és a has fekete színe halványabb is lehet, de néha még fehér foltokat is találhatunk rajtuk.

Pej
A farka, a sörénye és a lábai csánktól lefelé feketék, s csak a test többi része barna, annak is valamelyik árnyalata. A pejnek sok változata ismert:
A világospej színű ló barna, de a sörénye és a farka lenszőke vagy világosbarna - mindenképpen világosabb, mint a testét borító szőr.
Sima pej: testén a szőrzet a barna különböző árnyalata, a sörény, a farok és a lábvégek feketék.
Sötétpej: szőre egész sötétbarna, a hasalján némi világosabb árnyalatú.

Sárga
Sok árnyalata van. A farok, a sörény lehet sötétebb vagy világosabb, a sárga ló színe valahol a barna és sárga között van. Sárga szín viszonylag ritkán alakul ki, mert úgynevezett recesszív tulajdonság, vagyis nem elég csak az egyik szülőtől kapni ilyen gént: kettő kell a sárga szín megjelenéséhez. Két sárga lószülő csikója mindig sárga lesz.
Májsárga: a ló színe sötét gesztenyebarna, s ugyanilyen a sörénye és a farka.

Fakó
A fakót nehéz megkülönböztetni a pejtől, sokszor az az érzése az embernek, hogy minden lógazda annak látja lovát, amelyiknek akarja. A fakó lábai és hosszúszőrei (sörénye, farka) feketék, a többi szőr pedig a barna valamelyik árnyalata. A fakó ló gerincén egy fekete csík fut végig, ezt szíjalt hátnak nevezi a szakirodalom.
Aranyfakó: a ló világossárga fedőszőrzetén elővillannak a fehér szőrszálak.
Egérfakó: a ló szőre szürke, sörénye fekete.

Kevert színek

Deres
Deresnek nevezzük a lovat, ha szőre főleg fehér és benne elszórva más színű szőrszálak is találhatóak. A szürkéhez képest kevésbé hat foltosnak, gyakran előfordul a fekete csík a háton, a fekete farok és lábak. A vasderesben fekete és fehér szőrszálak, a pejderesben pej és fehér szőrszálak keverednek.

Szürke
Szürkének kell nevezni azt a fehér szőrű lovat, amelyikben apró, elmosódott fekete foltok is vannak. Sokszor - tévesen - a nagyon világos szürke hátasokat is fehérnek nevezik. A szürke lovat biztosan felismerhetjük az orr körüli és a fülek közötti fekete színről, amely mindig jellemző rájuk.
Szeplős szürke: világosszürke alapon sötét, általában barna pettyes.
Almásszürke: szőrében fekete és fehér kör alakú foltok vannak.
Acélszürke: a ló fekete fedőszőrzetén át elővillannak a fehér szőrszálak.

Tarka
Tarka ló szőrében éles foltok, színváltások találhatóak. Létezik fekete-fehér tarka, amelyben a fekete és fehér foltok váltakoznak, a fehér-tarkát pedig a pej és a fehér színek alakítják.
Sárgatarka: a ló testét barna és fehér színű foltok borítják.
Feketetarka: a ló egész testét fehér és fekete foltok borítják.
Párductarka: a ló fehér szőrét barna vagy fekete foltok tarkítják.

Almázott
Almázott minden lószín lehet, de a szürkékre és a deresekre jellemző inkább. Ebben az esetben a ló testén sötétebb és világosabb foltok találhatóak, vagyis egy-egy helyen több színes szőrszál keveredik a fehérbe.

Szemszínek

A lovak szemszínét, ugyanúgy, mint a szőrzetükét, a pigment mennyisége határozza meg. Többségükben - mivel a bőrük sötét - barna szeműek. Előfordulnak világos szeműek is az albínók és néha a tarka lovak esetében. Az appaloosa fajtájának pedig mindig kilátszik a szeme fehérje. Létezik az úgynevezett "csókaszem", amikor a normális szemszínhez kékes-fehéres alakzat társul.
Barna szem: az írisz sötétbarna, az íriszt körülvevő szemfehérje pedig csak akkor látszik ki, ha a ló ijedt vagy valamiért haragos.
Világos szem: lehet világoskék vagy rózsaszínű. A világos szín nem befolyásolja a ló látását. A világoskék szemű lovat csókaszeműnek hívják.

Pataszínek

A lovak patájának, vagyis a szarunak a színe összefügg a pata fölött levő szőrzet színével. A sötét szőrű lábakon a pata is sötét, palaszürke színű. A kese lábon a pata világos, viaszsárga színű, amit viaszolt patának neveznek. Az is előfordul, hogy egy lónak különböző színű patái vannak. Minél világosabb a pata színe, annál gyengébb lehet.

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat